Sharing is caring projekt folytatódik a Pannóniában

A Pannónia Általános Iskola Sharing is caring (A megosztás törődés) című Erasmus + projektjéről a nagyon jól sikerült novemberi nemzetközi projekttalálkozó után adtunk hírt. A nemzetközi személyes találkozók között online folyik a munka a partnerek között az interneten. A koordinátorok egy facebook csoportot hoztak létre, ahonnan tulajdonképpen az egész projektet szervezik, irányítják. Egy másik facebook csoportban minden partner-ország igazgatói, kollégái jelen vannak, ide töltik fel a legtöbb fényképet a különböző online és személyes találkozókról, illetve az egyes résztvevő országok itt osztanak meg minden érdekes részletet az iskolájukról vagy országukról (pl. nemzeti ünnepeken készült képek, vagy valamilyen nevezetes ünneplés részleteit, világnapok alkalmából készült képeket stb.). Az online térben való barátkozás, a megosztások sokat segítenek a kapcsolatok elmélyülésében.

A diákok a skype segítségével "találkoztak", decemberben a közelgő ünnepekről beszélgettek, bemutatkoztak, énekeltek egymásnak. Nagyszerű alkalom ez arra, hogy levetkőzzék a megszólalással járó gátlásaikat. A hat ország koordinátorai párosították a partnereket, az első szakaszban, decemberben és januárban Magyarország Portugáliával beszélgetett. Az időpontokat mindig a facebook csoportban egyeztettük, igyekeztünk arra figyelni, hogy ne legyen nagy a korkülönbség a beszélgető diákok között. Januárban készülődtünk a februári finnországi projekttalálkozóra. A feladat az volt, hogy tanulási és siker naplókat készíttessünk a gyerekekkel (success and learning diaries), ki miben jó, erről kellett készítenie beszámolókat, rajzok és írás segítségével. Szép, igényes munkák születtek több évfolyamon is. Ezeket beszkenneltük, és prezit készítettünk, de a legjobban sikerülteket papír formában is elvittük a találkozóra. Voltak olyan gyerekek, akiket "felvillanyozott" a tudat, hogy az ő rajza el fog utazni Finnországba. A másik feladat tanórai rövid videók készítése volt. Ezeket a hatodik osztályos, emelt óraszámban tanuló csoportban készítettük el, nagyon sok érdekes témával, pl. fizikai kísérletek, különleges épületek (super structures) a világ különbőző tájairól. Mind a skype beszélgetések, mind a videók készítése közben alkalom nyílt bemutatni a webkamerák segítségével a Pannónia hatalmas termeit, a diákok rengeteg, gyönyörű dekorációját, mely az osztálytermek falait díszíti. Bepillanthattunk ilyenformán egymás iskolai életébe.

Sokat hallottunk a "finn csodáról" mindannyian, nem telik el úgy hónap, hogy legalább egy cikk vagy tanulmány ne jelenjen meg valamelyik újságban, folyóiratban róluk. Kíváncsian vártuk a nagy találkozást a világ egyik leghaladóbb és leghatékonyabb iskolarendszerével. Itt is úgy zajlottak a munkanapok, mint a Pannóniában, volt egy nagy iskola körbejárás, megbeszélések, az igazgatóknak külön iskolavezetői megbeszélés az adott iskolarendszerről, a koordinátoroknak a projekt következő lépéseiről, az eddigi eredményekről. Első nap arra kértük a finn kollégákat, hogy mondják el, meséljék el a csodát, amit ők tesznek az iskolában. Azt válaszolták: "add a gyerek kezébe a felelősséget, hogy tanulni akarjon, és akkor örömmel fog tanulni." A bizalom kulcsfontosságú szó a finn iskolában. Nem hittünk a szemünknek, a fényképező volt az "ellenőrző szemünk". Igyekeztünk minden pillanatot megörökíteni. A folyosókon kialakított kis terek, ahol tanulhatnak, olvasgathatnak, beszélgethetnek a gyerekek, azzal tölthetik szabad idejüket, amivel szeretnék. Asztalok, székek, heverők, kis pamlagok. Óra közben is kijöhetnek ide, megbeszélni egy projektet, például. Órák után tanulhatnak itt, vagy akármi mást csinálhatnak. A tankonyhákon kötényes gyerekek főztek, és utána együtt ettek, majd együtt mosogattak, elpakolták az edényeket. A tanműhelyek teljesen felszereltek, annyira, hogy délutánoként felnőttek járnak ide tanulni. Az informatika terem inkább űrállomáshoz hasonlított, nem tanteremhez, a könyvtáron belül egy üvegfalú, elkülönített terem. Az egész épületben az üvegfalak domináltak. A pedagógusok pillantását így mindig magukon érezhetik a gyerekek, anélkül, hogy mindig ott lennének körülöttük.

Órákon, foglalkozásokon vettünk részt, elsős matematika órán, hatodikos dráma foglalkozáson, problémás gyerekek foglalkozásán, ahol egy órán keresztül négy gyermekkel két felnőtt foglalkozott, egy szociális munkás meg egy fejlesztő pedagógus. Az érzelmi intelligenciájukat fejlesztették. Volt mesehallgatás, megbeszélés, nyugtató zene, lepihenés.

A foglalkozásuk után arról beszélgettünk, hogy nem a módszertanában más a finn iskola, hanem a gondolkodásában, a merészségében és a bizalmában. A magyar pedagógus is ismeri mindazokat a módszereket, amelyeket itt láttunk, s használja is, mégis "eredménytelennek" nyilvánítják a felméréseken, mégis az az érzése a magyar pedagógusnak, hogy agyonhajszolt, és a gyerek nem jön örömmel az iskolába. A kérdésre a választ a társadalomban kell keresni. Az iskola tükre annak, ami kint, a társadalomban történik. Ha kint hajsza van, állandó bizalmatlanság van, negatív hangulat és kiabálás van, akkor bent is üvöltenek egymással a gyerekek. Tananyag, tanterv, kötelező olvasmány, eredmények-mi ezekben mérjük az iskolát és a pedagógust, a finnek mintha a boldogságban mérnék. És ez nagy különbség. A tanítók negyven százaléka fiatal férfi a finn iskolában. Erre is rákérdeztem. Azt mondták, valószínűleg az egyenjogúsággal függ ez össze. Az ő gondolkodásukban nincsenek ilyen sztereotípiák, hogy "női munka-férfi munka". Életerős, vidám, fiatal férfiak énekelnek, táncolnak, olvasnak, varrnak, ugrálnak, rajzolnak az alsós gyerekekkel, teszik a dolguk. Mi azt mondjuk erre, hogy biztosan úgy megfizetik, hogy ebből el tudja tartani a családját. Ahányszor erről beszélünk, rákérdezünk. A válaszuk: ez az a munka, amit nem pénzért csinál az ember. Ez kulcsmondat. Csakúgy, mint az, hogy Skandináviában az ország krémje lesz pedagógus. Ezen van a lényeg. A hivatástudatban és a felkészültségben. Vagy arra születsz, hogy taníts, és akkor tanítani fogsz minden körülmények között, vagy nem születtél arra, és akkor ne tedd, mert többet ártsz vele, mint amennyit használsz. A finn iskola nemcsak bennünket, magyarokat töltött el csodálattal, hanem mindegyik partnert, a portugált, spanyolt, olaszt és görögöt is. Mindannyian úgy éreztük, hogy sokat-sokat szeretnénk tőlük tanulni.

A kirándulós napon Joulupukki székhelyét látogattuk meg és Lappföldön a rénszarvasokkal ismerkedtünk. A lapp férfi tökéletes angolsággal mesélte el nekünk a jurtában, hogy évszázadok óta él itt a családja, és nem áll szándékában innen elmenni, ez az ő közege.

Március, április folyamán a spanyol partner iskola diákjaival beszélgettünk skypeon, a beszélgetések témája most már a tavasz és a húsvét ünnepe volt. A Pannónia negyedikesei húsvéti verset mondtak kórusban, és egy "locsoló" jelenetet mutattak be, mivel ez egy tipikusan magyar népszokás. A spanyol lányok táncoltak nekünk meg énekeltek. A hatodikosok szabadon beszélgettek, bemutatkoztak, és ők is beszéltek a húsvétról. Verset is hallgattunk tőlük.Van két diáklányunk, akik félig spanyol származásúak, és beszélnek spanyolul, most volt alkalmuk bemutatni ezt. Még készülünk egy vagy két skype találkozásra, a harmadikosokkal is.

A projekt következő része már azzal fog foglalkozni, hogy Hol tanulsz jól, könnyedén, a különböző tanulási körülményeket fogjuk tanulmányozni. Októberben Portugáliában lesz a következő projekttalálkozó, amelyre két fotósztorit készítünk el, ez a fotósztori arról fog szólni, hogy mi, pedagógusok mit teszünk azért, hogy jó környezetet teremtsünk, jó tanulási feltételeket a diákjaink számára. Természetesen az otthoni tanulási környezetet is elmesélhetik a diákok.

Márkó Szidónia projektfelelős